31. Lezárult egy korszak

31. Lezárult egy korszak

 

Zayn lágyan simogatta Ellie meztelen hátát és mosolyogva sóhajtott, mielőtt a fehér plafonra vezette volna tekintetét. A nő nemrég szundíthatott el, keze a srác csípőjén volt, ahol egy kicsi, szív alakú tetoválás helyezkedett el és azt rajzolgatta körbe, mielőtt a fáradság kiszívta volna minden erejét. Zaynnek eszébe jutott, hogy a tetoválás alatt gyönyörű cirádás betűkkel egyetlen név húzódott: Melissa. Melissa Goldwin, a nő, akit soha senki nem helyettesíthet, még rajta pihegő Ellie sem, akit valójában szeret, minden szerelmével, ami csak maradt benne a gyász után. Egyre több emlékkép érkezett vissza, látta maga előtt, hogy piros ruhája fellibben, ahogy tánc közben megpördül; vagy amikor megpróbálta oldalasan befonni a haját, de ő mindig kihúzott egy tincset a fonatból, amiért Mels aznap este nem beszélt vele. Pontosabban próbálkozott, de nem sokáig bírta, hiába volt egy csendes szende kislány, ha valaki jól ismerte tudta, hogy imád beszélni és pár percen belül, mintha mi sem történt volna, már befészkelte magát Zayn ölébe és belekezdett az esti csacsogásába. Kiegészítették egymást, míg a férfi inkább jó hallgatóság volt, addig a lánynak eszébe jutott valami, amibe rögtön belekezdett és jól tudta a fiú, ezek a fecsegések nagyon hiányoznak az életéből. Elena is egy csendes személyiség és egyáltalán nem beszél sokat, sőt néha már szinte harapófogóval kell kihúzni a szavakat a szájából, és talán ezt tartotta legfurcsábbnak második komoly kapcsolatának elején. Aztán felröppent előtte egy másik emlék. Hogy mennyit, de mennyit szenvedtek mind a ketten azért a mesés kapcsolatér és a bizalom eléréséért, hány álmatlan éjszakát éltek át, és milyen sokszor lett könnyes a szeme Zaynnek, mert azt hitte örökre elvesztette egy – egy kisebb hülyeségnek köszönhetően, aztán felrémlett előtte az a szörnyű nap, amikor végleg kicsúszott kezei szorításából.

Megrázta a fejét, lepillantott mélyen alvó barátnőjére, és kisimította arca elől a haját, mielőtt óvatosan lefejtette a mellkasáról, és az ágyra fektette. Mosolyogva feljebb húzta testén a vékony anyagot és felöltözve kisétált a szobából, majd egy frissítő pohár narancslével leült a teraszra, és bizonytalan lábakon álló gondolataiba merült. Azt hitte ennyi idő után már sikerül elfelednie. Nem, nem Melissat, hanem az illúziót, mely néha napán megtalálja és másodpercekig kísérti, nem tudta eldönteni, hogy ez mit is jelentsen. Olyan, mintha egyik pillanatban volt felesége feküdne karjaiban, pont, mint azon a végzetes éjszakán, majd pillanatokkal később visszatér a valóság és barátnője barna hajkoronája terül szét mellkasán. Ők mások, legalábbis kinézetileg mindenképp és ez valamelyest megnyugtatta. Ő neki szüksége volt egy nőre, akivel eltöltheti a mindennapjait, szeretheti és ölelheti, de nem feltétlen Mels – et akarta megtalálni, vagyis amikor már komolyabban gondolta az újra kezdést, nem. Előtte meg a gyász és az emlékek ködében lézengett és ez avval járt, hogyha valaki már nem úgy csókolta meg, esetleg nem úgy túrt bele a hajába, már nem is érdekelte. Csak hónapokkal később döbbent rá, hogy ez a keresgélés teljesen hiábavaló, még egy olyan nőt soha többé nem fog találni s innentől kezdve, csak sodródott az árral, várva egy olyan szerető szívre, aki el tudja fogadni és ő is viszont tudja szeretni. Ellienek is pont erre volt szüksége, de ő már rég feladta a férfiakba rejtegetett hitét és elképzelni sem tudta, hogy valaha rátalál az igazira vagy egyáltalán a szerelemre, amelyben már oly rég óta nem hitt.

Érezte, ahogy egy puha kéz lágyan végigsimít karján és az ő arcára hatalmas mosoly kúszott, ahogy megpillantotta a nőt, aki fényt hozott az életébe. Tincsei rakoncátlanul, kócosan keretezték a napsütéstől lebarnult arcát és álmosan, kissé hunyorogva tűrte be fekete bőr shortjába kék rövid ujjúját. Ő elsősorban soha nem szexi nőt látott be, habár kétségen kívül roppant vonzónak találta, sokkal inkább a személyisége fogta meg és a kisugárzása, amely hasonlított a sajátjához. Zayn megfogta a kezét és ölébe húzta fáradtan pislogó barátnőjét, majd csókot hintett homlokára és csendesen nézték a lágyan hullámzó tengert, amit újra meg újra végigsimítja a homokos partot.

Ellie soha nem értette, de míg a környezetében élő lányok mind kisfiút szerettek volna a jövőben, ő mindenáron egy kislány kezeit szerette volna fogni vagy épp kettőét. És boldogságára csak rátett egy lapáttal Hanna jelenléte, aki a kezeit szorongatva nézett fel rá mosolyogva, édesen. Soha nem zavarta, hogy valójában nem ő biológiailag az édesanyja, úgy gondolta, ez egy mellékes dolog és a szeretet az elfogadással együtt sokkal nagyobb úr. Elengedte a mancsát és somolyogva nézte, ahogy elszalad előttük, a naptól enyhén kiszőkült haja laza, szálkás fonatban csapkodta hátát és karját, érezte Zayn érintését a derekán és kissé félrebiccentett fejjel felnézett rá. – Még egy ugyanilyen lányunk lesz – hümmögött, miközben a bolt előtt várakozó gyerekre vezette íriszeit. Hallotta Zayn vidám nevetését, amint közelebb húzta testét a sajátjához, majd megrázta a fejét – Hogy nekem az elkövetkezendő három évben nem lesz lányom, maximum fiam, az teljes biztos, Édes. Két fiam lesz, legalábbis, ha jól csinálom, akkor biztos, már pedig nem fogom rosszul csinálni, te is tudod – tette hozzá szemtelenül és vigyorogva nézte a szavaitól elpiruló nőt. – Jó, jó értem csak fogd már be – helyezte nevetve kezeibe az arcát.

Pár perccel később megérkeztek a kicsi bolt elé és Zayn még mindig röhögve engedte előre a piros arcú nőt, aki dühösen rácsapott a kezére – Utállak – rázta meg a fejét sóhajtva és elindult a kiszolgáló pult elé. A srác rekedtes nevetése nem hagyta nyugodni érezte, hogy óvatosan visszarántja a kezét és szájára tapasztja az övét – Dehogy utálsz – súgta somolyogva, miközben végigpillantott a pizzákon – Mit kértek?

- Olyan virsliset, meg sült krumplist, meg ó, igen és egy olyan gyümölcsöset is – nézett fel csillogó szemekkel apjára a lány. Zayn összeráncolta a szemöldökét – Jó, akkor egy szelet virsliset kérünk.

- Meg egy sült krumplisat – vágott a szavába Hanna és a pultra mutogatott, ahol rengeteg fajta pizza volt gusztusosan elhelyezve.

- Meg egy olyat is – pillantott szem forgatva plafonra a férfi, majd fáradtan Elliere nézett, hogy ő mit kér.

Miután egy seregnyi pizzával, üdítővel és egy üveg finom borral elhagyták a boltot Zayn fellélegzett és kifújta az eddig benntartott levegőt. Látta, ahogy Ellie előresiet és letakarítja a homokot a napágyról és visszasiet mellé, hogy kivegye a kezéből az egyik dobozt. Hanna kipakolt néhány játékot, egy két babát és sok – sok apró ruhát, amiket gondosan elrendezett az ágy végében. A férfi mosolyogva adott egy csókot a feje búbjára; nem tudta elűzni a kissé a marcangoló gondolatot, hogy a kislány szinte teljes egészében rá hasonlít. Mikor kisebb volt rengeteget imádkozott azért, hogy Hanna minden lehetséges módon Melissa – ra hasonlítson, legalább a csacsogásával, ha már a haja a születése után teljesen koromfekete volt és bőre is elütött édesanyja tejfehér színétől. Aztán enyhe csalódást és keserű szájízt érzett, amikor rádöbbent, hogy lánya szinte minden lehetséges módon rá hasonlít vagy a családjára. És aznap este, a kiságy mellett állva néhány pillanatra összetört lelkileg, úgy érezte, hogy szeretett feleségét teljes egészében elveszítette. Minden perccel, ahogy a lány cseperedett, egy picit messzebb tudta magát Melissa- tól és ez akármennyire megrémisztette, egy kicsit megnyugtatta, hisz tudatosul benne furcsa gondolatokkal keveredve, hogy a gyászból van kiút. Még mindig emlékezett minden porcikájára, mintha csak ő pakolgatna mellette most is, vissza tudta idézni fejében a hangját vagy látta, ahogy koncert közben a színpad oldaláról integet fel neki és jelen helyzetben ennyire volt szüksége, hogy a fájdalmát csillapítani tudja és boldogságban egy percig ne szenvedjen hiányt. És valamennyire már örömmel töltötte el, hogy a levél Melissa – tól már nem a fájdalmat és az űrt éreztette, hanem, a támogatás a túlvilágról, Tőle.

És ekkor már tudta, hogy ez az este tökéletes lesz.

Elena szakította ki gondolatai közül, aki közelebb lépett hozzá és segélykérően felé nyújtotta a bort, hogy bontsa ki és öntsön a két pohárba, amiket az apartmanból hoztak magukkal. Szája szélében megbúvó mosollyal vezette végig tekintetét alakján és vékony lábain, majd elégedetten elvigyorodott, hiába volt körülötte annyi nő, mert valójában egészen sokan lézengtek körülötte, ő kizárta a látóköréből a magából egyre kevesebbet takargató recepciós hölgyet vagy az utcákon csábítónak szánt mosolyú lányokat, akik abban a hitben éltek, hogy felesége elvesztése után, talán újra van egy csekély kis esélyük. Ellie lesütötte pilláit, érezte, ahogy a nap folyamán már sokadszorra a férfinak köszönhetően elpirul orcája és tehetetlenül felnézett a szemébe. Tekintetük hosszú percekig összekapcsolódott, majd a nő zavartan megköszörülte a torkát – É – én - kezdte dadogva - hozok még egy ágyat – súgta sietve arrébb ment. Imádta, hogy ilyen reakciókat vált ki Zaynből, szerette az érzést, amikor rendkívüli figyelemmel töltötte ki, mégis annyi zavart érzett, miközben magában örömtáncot járt, amikor látta a srác arcán az elégedettséget hatalmas szeretettel fűszerezve, amit iránta érzett.

Letelepedtek az ágyakra, Zayn Ellie térdére rakta kezét és néha néha somolyogva megszorította, órákig játszottak hárman Ki nevet a végén? – t, aztán öltöztettek át barbie babákat szép ruhákba és kiegészítőkben, míg a férfi a második anyagnál feladta és inkább megkönnyebbült mosollyal száján nézte, ahogy a lányok vidáman játszanak és koncentrálnak, hogy minél szebb kinézetet öltsenek Lena – nak és Anna – nak, ahogy a babák el lettek nevezve. Lassan elfogyasztották a pizzákat és somolyogva hátradőlt; örült, hogy ilyen jól kijöttek egymással és, hogy mind a kettejük elfogadta a másikat, mert nem szerette volna elképzelni mi történt volna, ha a dolgok másképp alakulnak, és esetleg ellenségesen viszonyulnak a másik felé, vagy Hanna nem kedvelné Elliet. Ez volt az egyetlen, amire csak gondolni tudott, miközben nézte, ahogy lánya aranyosan pislogva kortyol az italából és Elena térdeire fekteti a fejét.

- Csaltál– sziszegte dühösen a nő és karba font kezekkel megrovóan pillantott Zaynre. A férfi védekezően felemelte a kezét és egy elkápráztató félmosolyt villantott, Elena érezte, hogy mérge elpárolog, vállait leeresztette és lemondóan megrázta a fejét. Mindig tudta, hogy enyhítse meg, miközben sötét íriszeivel megbabonázza és sosem gondolta volna, hogy egy hímneműre ilyet mond, de Zayn gyönyörű. És nem utolsó sorban szexi, amitől nagyon gyakran pírba borult az arca, ha nem éppen egy megjegyzése váltotta ki belőle ugyanazt a reakciót. De megfogadta, hogy ezt a menetet ő fogja nyerni, és ha ehhez olyan tisztességtelen dolgokhoz kell folyamodnia, mint barátjának, akkor mindent belead. Elbűvölő mosolyt varázsolt ajkaira és pimaszul Zayn combjára helyezte lábait, amit mindössze csak egy rövidnadrág takart. A férfi imádta a lábait és ezt nem egyszer hangoztatta szemtelenül, most akkor forduljon a kocka, húzta végig lassan ujjait mellkasán, ahol ingje nem volt begombolva. Óvatosan rápillantott a srác lapjaira és nevetve elhúzódott, miután gyorsan memorizálta, hogy bizony felhúzta a pakliból a Fekete Pétert.

Zayn meglepetten nézett rá, aztán, amikor felocsúdott a döbbenetből, hogy barátnője megleste lapjait, lerakta a kártyákat és gonoszul mosolyogva nézte, ahogy Ellie könnyei kicsordulnak miközben ő kegyelmet nem ismerve csiklandozza tovább, míg végül a puha homokban köt ki. Gyorsan rápillantott lányára, hogy nem e kelt fel, majd megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza, hogy alszik, mint a bunda.

- Gyere – nyújtotta kezeit Elena felé, aki kuncogva elfogadta és mosolyogva felállt, hogy leporolja magáról a világos homokot. Megrázta a haját, párszor végigszántott fürtjein, és befészkelte magát Zayn ölébe, aki egy vékony pokrócot terített lábaira.

- Visszamegyünk a szállodába? – súgta a nő és rápillantott az alvó lányra, mielőtt kortyolt volna a borából és az üres poharat félre tette volna. A férfi megrázta a fejét és rámosolygott a kérdőn pislogó Elliere, ahogy Hanna kistáskájába nyúlt és egy rejtett zsebből előhúzott egy nagyon fontos dolgot. Nagyon sokat jelentett neki, de úgy gondolta ma este van itt az idő, hogy odaadja neki, és úgy érezte, hogy evvel még egy láthatatlan szintet lépdelnek a kapcsolatukban. Megköszörülte a torkát s kezeiben forgatta a levelet, amit barátnője érdeklődve figyelt – Melissa – nak egyetlen kérése volt felém, mielőtt végleg lehunyta volna a szemét – látta, ahogy a nő lélegzete elakad és beharapja ajkát -, hogyha megtalálom a lányt, akivel le tudnám élni az életem, harcoljak érte és ne engedjem el, becsüljem meg és szeressem, legalább annyira, mint őt. És én tudom, hogy megtaláltam azt a nőt, akiről ő ekkor beszélt és szeretném, ha majd elolvasnád ezt a levelet – nyújtotta át. – Nem tudom mi áll benne, vagy, hogy egyáltalán miről szól, megígértette velem, hogy ne olvassam el és engem bármennyire hajtott a kíváncsiság, nem bontottam fel. Szóval itt az ideje, hogy ezt te tedd meg, majd egyedül, rendben?

- Zayn – motyogott elképedve Ellie – ezt biztos jól átgondoltad? Ez nagyon fontos, úgy éretem, hihetetlenül szeretlek és majd’ kicsattanok az örömtől – hadarta somolyogva, amit már nem tudott leplezni.

– Akkor mi is a gond? – vigyorgott le a nőre, aki vidáman karjaiba vetette magát, úgy érezte jól dönt és ez a kapcsolat tényleg futhat tovább a jó irányba. Ekkor bevillant neki valami, eltolta magától Elena – t és a táskába nyúlva kihúzta az ezüstkarkötőt – Uh, már majdnem elfelejtettem. Lehet egy kicsit nyálas lesz még, de szeretném ezt is odaadni neked, Melissáé volt, de ezt az én borítékomba tette, hogy adjam át neked a levéllel együtt. Ellie ajkai elnyíltak egymástól érezte, hogy csillogó szemei könnyharmatokban úsznak és hitetlenkedve pillantott csuklójára, ahova Zayn rátette a mesés karkötőt.

 - Istenem, ez gyönyörű – simított végig a két szívecskén, ekkor úgy érezte, talán mégsem távolodnak el egymástól annyira, talán van rá esély, hogy minden titok felfedése után is egymás mellett élhessenek. Mert szeretik a másikat. Mert szükségük van a másikra.

- Zayn? – motyogott fáradtan, míg a férfi ráterítette zakóját a vállára.

- Hm? – nyomott csókot arcára Zayn és hátradőlt a napágyon, míg Elliet a mellkasára vonta.

- Szeretlek.

Zayn elmosolyodott és megcsókolta a homlokát, mielőtt elégedetten hátradőlt volna és felnézett az égre.

Azt hiszem, ekkor már mindkettejük tudta, hogy evvel az estével nem csak a napot zárják le, hanem egy korszakot is.

 

Sziasztok! :)
Sajnálom, hogy már megint késtem és, hogy a rész sem lett valami nagy szám, de nagyon rosszul hittem annak idején azt az elméletemet miszerint több időm lesz írni a nyáron, mert valójában ezerszer kevesebb. Ezért a következő blogomba sem most kezdek bele, talán, ha befejeztem ezt és addig is igyekszek megírni előre abból fejezeteket! Remélem azért kapok néhány kommentet. :)

Hatalmas ölelés: Lucy