28. Valaki mindent elveszthet

28. Valaki mindent elveszthet

Valószínűleg Natalie – t is megtalálta. Ellie, mindenki kétségbe van esve és nem tudják mit csináljanak, talán itt az idő, mielőtt még nagyobb gondok keletkeznének, nem gondolod?

Ellie ajkain nehéz sóhaj szökött ki, telefonját ledobta az ágyra és remegő kezeibe temette arcát. Miért csinálja ezt Jeremy? Mindig is azt mondta, hogy szeretné elnyerni az apja büszkeségét, de hát Devon már egy ideje halott – hála istennek – tette hozzá magában a nő. Talán kötelességének érezte, hogy továbbvigye azt a mocskos kócerájt, amit együtt elkezdtek, valószínűleg fel szerette volna virágoztatni, hogy a kurválkodás – természetesen csak és kizárólag amit Jeremy irányított – újra fénykorát élje. De mára ő is megtört, az életvitel, amelyet folytatott, rá is sok szempontból hatott és nem kizárólag pozitív irányba, sokkal inkább negatív, ami azt eredményezte, hogy lelkiekben ő is megváltozott.

Devon egy részeg fasz volt, akit kizárólag a nők érdekeltek, pontosabban a testük és neki aztán tök mindegy volt, kivel és hol csinálta, lehetett sovány, kövér, kis – vagy nagy mellű, szép, esetleg ronda, ameddig nyújtotta számára a kielégülést, teljesen mindegy volt. De a férfi, ha kellett résen volt, minden rezdülésre és a legapróbb „baki jelölt” dolgokra is odafigyelt és érzéke volt az üzletek megkötéséhez, a reklámozásokhoz, melyek során rengeteg pénzt tehetett zsebre és költhetett el néhány középosztálybéli kocsmában italozva.  De ő volt a legkegyetlenebb, leggonoszabb és egyben a legelcseszettebb ember az egész földkerekségen és ezt Ellie is többször megtapasztalta.

Viszont neki is voltak rossza napjai és még szarabb pillanatai, és a halál lecsapott rá is, mert ezt érdemelte. Elrontotta az egész életét egy – egy baklövést követően. Talán Jeremy szeretné elsimítani a dolgokat, hogy minden a rendes kerékvágásba kerüljön, és a támogatók visszaszédelegjenek ehhez az üzlethez.

Igen, minden bizonnyal a pénz miatt csinálja, számára mindig is ez volt leginkább előtérbe helyezve, Élvezte az életét – már amennyire tudta – és közben próbált egy rendes srácként mutatkozni az életben, ahol felvette a szelíd, bájos maszkját és apró féloldalas mosolyával sikeresen elbűvölt mindenkit. Senki sem gondolta volna, hogy Jeremy egy rohadt strici féle és egy ilyen selejtes alak, akik nőket tart fogva szexuális célokra, de Elliék elhatározták, hogy bármibe kerüljék is ez, felfedik az igazságot a nagyvilág előtt. Fel kell fedniük.

És ekkor eszébe ötlött Ellienek, hogy esetleg a megszokás, a biztonságérzet vagy az árulástól való félelem járja körbe a férfit és kényszeríti, hogy szerezze vissza a lányokat, mielőtt még késő lenne. Hisz hozzá is elsők közt eljuthatott már a hír, miszerint a rendőrség teljesen megújult és, ha bármilyen szimatot fognak, neki egy életre vége, szóval meg kell szereznie az összes nőt, minél előbb, nehogy fecsegjenek.

Elena csak remélni tudta, hogy a rendőrség idejében észrevesz valami apró rést, melyen betérhetnek az ügy részleteibe és komolyabban is elkezdenek vele foglalkozni. A köd elkezdhet halványulni.

Magához vette a telefonját és hajába túrva írt Mikaela – nak.

Mindenki változtassa meg a jelenlegi lakhelyét, amint tudja. Valószínűleg Brenda kikotyogta ki, hol van. Mellesleg meg tudod, hogy a dolgok egyikünknél sem ilyen egyszerűek, mi sem tudjuk, pontosan mi lenne a helyes, inkább várjuk ki a mi időnket.

Ui.: Wandáékkal minden rendben.

Levette szűk fekete szoknyáját és blúzát, majd a tus alá állva hosszú percekig folyatta magára a kellemesen hűs vizet, mely segítette kitisztítani fejéből a Jeremyvel kapcsolatos gondolatokat, még ha csak egy rövid időre is. Lemosta sminkjét, lófarokba kötötte hosszú haját és felvette a térdig érő, kék csíkos kényelmes ruháját. Úgy érezte, hogy maradék ereje is végleg kiszállt testéből, mely eddig tartotta és fáradtnak érezte magát mind testileg, mind pedig lelkileg. Az utóbbi napok túl hosszúak voltak, ráadásul a gondok is kezdtek besűrűsödni a múltjuk terén és Natalie megtalálása az utolsó csepp volt a pohárban. Tisztában volt vele, hogy a többiek is ilyesfajta érzelmekkel küzdenek, miután tudatosult bennük, hogy édes szabadságuk újra veszélybe került. Jeremy Natalie – t és Brenda – t kipipálta és elszántan küzd mindegyikőjükért, úgy látszik egyre sikeresebben és ezt meg kellene állítani. De Elena is tudta, hogy ez közel sem ilyen egyszerű. Cselekedetekre van szükség nem puszta szándékokra.

Belebújt balerina cipőjébe, kistáskájába beledobta telefonját és elindult Zaynékhez, hogy kellemetlen gondolatai végleg nyugodni hagyják társaságukban.

Megdörzsölte arcát és a kulcsként funkcionáló fehér kártyát elhúzta a kilincs előtt mely ennek következtében kinyílt és Ellie fáradtan átlépve a küszöböt lerugdosta magáról cipőit. Szemöldökét összevonva jártatta végig tekintetét a szobán és tétova lépésekkel sétált egyre beljebb. Arca néhány pillanat alatt kisimult és ajkaira apró mosoly szökött, amint kicsapódott a hálószoba ajtaja és egy két copfos kislány kiszáguldott a kis konyhába. Nem vette észre a nagy sietségben Elliet, a hűtőszekrény elé húzott egy széket, hogy felérje a mélyhűtőt és apró kezeibe szedett pár Magnum logóval ellátott fagyos jégkrémet.

Leugrott a székről és abban a pillanatban észrevette a konyhapulton ücsörgő nőt, aki kuncogva leszállt és átölelte a kislányt.

- Szia Hanna – simított végig barna haján – mit csináltatok mostanában? – Ellie közelebb lépett a mosogatóhoz és sóhajtva megrázta a fejét, majd érdeklődve minden figyelmét a csacsogó lányra fordította. Miközben a piszkos tányérokat és poharak mosogatta, Hanna vidám mesélésével megfűszerezve, boldogság áradt szét testében, mert tudta, hogy Zaynék szerepében megtalálta, amit mindig is keresett az életben. Ez a kapcsolat megváltoztatta, felforgatta, és ha még csak időnként is, de segített a múltja feldolgozásában, mely a prostitúciók folyamatos sorozatában koránt sem merült ki. Úgy érezte, hogy végre rábukkant arra a gyógyszerre, mely előidézte számára a gyógyulás lassú és bizonytalan lábakon álló, mégis reményteljes folyamatát. És ez ezekben a fullasztó időszakokban is nyugalommal árasztotta el.

Letörölte a koszos asztalt és a vizes pultot egy ronggyal és kivett egy tölcséres fagylaltot a mélyhűtőből, mielőtt felült volna a kislány mellé és tovább hallgatta volna édes csacsogását. Elmondta, hogy hajókázni mentek tegnap a lagúnák közé, ahol a nádas szélén, a sekély vízben madarak ezreit lehetett látni és nagyon sok gém, hattyú, szárcsa tette gyönyörűvé a környezetet, amikről Zayn mesélt neki. Ellie oldalra biccentett fejjel mosolyogva hallgatta Hanna áradozását, aki izgatottan ugrándozott a témák között, hogy semmit ne felejtsen el elmesélni kezdve a legnagyobb dolgoktól a legjelentéktelenebbig, amiket az utóbbi időben átélt.

- Ja, és tegnap mondta apa, hogy hiányzol neki – himbálózott a lábaival és megfogva egy jégkrémet, leszökkent a pultról.

- Jössz? A hálóba van, Niallékkel beszélgetett az előbb, talán– gondolkozott el és megvonva a vállát Elliere pillantott. A nő zavartan lekászálódott a pultról és ruhája lesimítása közben mosolyt varázsolt az arcára, de újra megtalálták gondolatai. Nagyon nehéz elhagyni valakit, aki ennyire aranyos, kedves, szeretetteljes és tökéletes. Zaynben megvan minden, amit egy nő csak kívánhat és, hogy ezt a csodálatos férfit a sors pont neki szánta, a mai napig nehéz elhinnie. De talán pont ez volt a célja, hogy meggyógyítsák egymást és a sok szenvedés után újra megmutathassák a másiknak, hogy a világ nem csak fekete - fehér, hanem rengeteg szépséggel is el van árasztva, amit meg kell csodálniuk, mielőtt még túl késő lenne, és ők ketten elvesznének a sötétség ronda árnyaiban.

Amint a hálószoba ajtó kicsapódott, Hanna nekifutásból ráugrott az ágyra és a takarók között megkeresve a távirányítót, befészkelte magát az ágy végébe néhány párnával körbevéve. Ellie somolyogva nekidőlt az ajtókeretnek, mellkasa előtt keresztbe fonta karjait és bátortalanul Zaynre pillantott. Emiatt, a férfi miatt úgy érezte, visszakapta a régi szerény és szégyenlős én – jét és valamennyire, de sikerül maga mögött hagynia azt a könnyűvérű és gátlástalan nőt, aki a munkája hosszú időkig megkövetelt. Soha nem lesz neki elég hálás érte, tudta.

- El? – nézett fel döbbenten a Laptopjából Zayn és hangjából tisztán lehetett hallani a meglepettséggel telített örömöt, amit Ellie okozott váratlan látogatásával.

- Bocs, Niall, egy pillanat – szabadkozott vidáman és arrébb helyezve a gépet, még hallotta, ahogy a srác felnevet és valamit mond barátnőjének, de már nem foglalkozott vele.

Néhány hosszú lépéssel átszelte kettejük közt a távolságot és határozottan megfogva Elena oldalát közelebb húzta magához. Gyorsan oldalra pillantott, és megállapította, hogy Hanna minden figyelmével a mesére koncentrál, majd ajkait hirtelen a nő szájára nyomta és egy rövid, de annál szenvedélyesebb csókban forrtak össze. Ellie ujjai Zayn tarkójába nyomódtak és feljebb haladva beletúrtak sötét hajába, ami a férfiből egy apró, rekedtes nyögést váltott ki.

- Huh – váltak el egymástól pihegve – szóval nagyon hiányoztam? – nézett fel rá kuncogva Ellie és játékos puszit nyomott a férfi nyakába.

- Ne cukkolj, Édes, nekem is megvannak a kellő módszereim, hidd el – kacsintott szemtelenül Zayn és belemarkolt Ellie fenekébe, aki meglepettségében felsikkantott.

- Hey – csapott a vállára nevetve – ez nem volt igazságos.

- Ja, az élet nem mindig igazságos, de egyébként tényleg nagyon hiányoztál – ült az le az ágyra és maga mellett megpaskolva a helyet invitálta a nőt, hogy pihenjen le mellé. Elliet megnyugtató bizsergés fogta el, ahogy fejében újra visszhangzottak a szavak; nagyon hiányoztál. Úgy hitte, ezért érdemes élnie, ha másért nem, és pontosan ezeket a mondatokat idézte elő legrosszabb napjaiban is, mikor végleg zokogása legyőzte, és úgy gondolta, hogy a halál lenne a legmegfelelőbb megoldás fájdalma csillapítására. Időnként ez tartotta benne a lelket.

Nem akarta figyelembe venni, de már ekkor tudta, hogy a dolgok, melyek egymáshoz láncolják a másikat, ugyan úgy el is taszíthatják őket és Ellie soha sem gondolta volna, hogy ez a szerelem egyszer össze fog omlani, mint a kártyavár vagy éppen a dominó, és lassan, de biztosan a kihűlés szélére fog táncot lejteni.

Talán addig végleg meg gyógyítják egymást. Talán nem.

A dolgok csak és kizárólag rajtuk; a szavaikon, tetteiken és végső döntéseiken fognak múlni, de ezen tettek súlyaival ekkor még egyikük sem volt tisztában csak sodródtak az árral, mely lassan le fog térni kijelölt útvonaláról, hogy új dolgokat fedezzen fel.

Talán elveszítik a jövőbe rejtegetett hitüket, a családjuk, az életet, amit maguknak választottak, de az idő mindkettejüket megtanította rá, hogy a mindennapok küzdelmeit csak az erősek élik túl a végső harcban, és ők határozottan tudták, hogy soha nem adhatják fel.

Nem veszíthetnek.

Még is valamelyikük sebzetten tér ki a csatából a háború befejeztével. Valaki mindent elveszthet. Csak is rajtuk áll.